Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

A sampon

A sampon
A sampon első történeti emlékei az ókori Egyiptomból származnak ie. 4000-ből. A hajmosáshoz a vízen kívül citrusfélék levét használták. A hajat tisztítás után méhviasszal kenték be, amitől fényes és puha tapintású lett. A hajhullás ellen növényi alapanyagokat, görögszénát, káposztaleveleket, míg a színezésre hennát, és bikavért használtak, ez utóbbiról azt gondolván, hogy az állatok a fekete színüket így átadják a hajszálaknak.
A középkori Indiában is használtak sampont, különféle gyógynövényekből és gyümölcsrostokból készítették. Használtak mosódiót, hibiszkuszt a tisztításhoz, és indiai egrest a kondicionáláshoz, a haj puhává, fényessé, és könnyen fésülhetővé tételéhez. A mai neve is Indiából származik, a szanszkrit „chapayati” majd a hindi „champo” szó angol átirata a „shampoo” ami nyomást, masszírozást jelentett szanszkritul. A korabeli indiai fodrászok a hajvágás végén masszírozták be a fejbőrbe és a hajba a szert, fényessé, rugalmassá, erőssé téve a hajat. A gyarmatosítók révén került Európába, ahol addig főként csak ecetet használtak a tisztításhoz. A XVIII. század divatja volt a pomádénak nevezett rizspor, amit a faggyúval ragacsossá tett hajra szórtak fújtató vagy legyező segítségével. A sampon először csak a gazdag uralkodó osztály számára volt elérhető, a hajápolás a XIX. században még luxusnak számított. Az ecet mellett ekkor megjelent már a szappan is, amit meleg vízben feloldva használtak a hajmosáshoz, és különféle növényekkel illatosítottak, főként rozmaringgal és levendulával. Tömegcikként a XX. század eleji Amerikában jelent meg a folyékony sampon, azóta használjuk a háztartásokban is. 
Az akkor havi egy ajánlott hajmosás mára heti kettőre növekedett, amit a nagyobb környezeti szennyezés, a szállópor, és a megváltozott életvitel is indokol. A gyakoriság persze a haj típusától is függ, zsíros, száraz vagy töredező haj más-más törődést igényel. 
A tenzidek meghatározó részei a samponoknak, amelyek ezektől az anyagoktól habzanak. A tenzidek hatása azon alapul, hogy a víz és a szennyeződés találkozásának területén csökkentik a felületi feszültséget, amitől a két alkotórész elegyedik és így eltávolítható a felületről. (A feszültséget azzal csökkentik, hogy kétrétegű a szerkezetük: az anyaguk egyik fele hidrofil, vagyis vonzza a vizet, a másik viszont a szennyeződéshez tapad és taszítja a vizet, vagyis hidrofób.) A tenzidek mellett a samponok alapvetően még sót (nátrium-kloridot), tartósítószert (nátrium-benzoátot, parabéneket), illatanyagot és színanyagot is tartalmaznak. Ezeket egészítik ki a speciális gondok kezelésére szolgáló további anyagok.  Léteznek samponok zsíros, száraz, normál, korpásodásra hajlamos, térfogatnövelő és színező, hajhullás csökkentő és víz nélkül használható, sprayként a hajra fújható szárazsamponok is.
Az oldal tetejére